Néhány ember, Lélek választott szövetsége.
Fontos, hogy bárki másnál jobban szeresük egymást. Nem vagyunk ugyanolyanok, sokszor hasonlóak sem, talán nagyon mások, mégis tisztelettel, szeretettel és elfogadással igyekezzünk egymás felé fordulni.
Akkor is összetartozunk, ha nem a saját Édesapánkkal, Édesanyánkkal élünk együtt. Akkor születésünk előtt ezt a feladatot vállaltuk, hogy feldolgozzuk az elhagyatottság érzését és be tudjunk illeszkedni az új családi rendszerbe, felépítésbe és megtanuljuk így is megélni az elfogadást, összetartozást, szeretetet. Ez így is teljes és tökéletes Család.
Nem csak egyféle minta létezik, a szűk Család az együtt élő Lelkecskék közössége..mindegy, hogy honnan futottak össze a szálak, de a földi színfalakon túl Ők igenis összetartoznak, feladatuk van egymással.
A Házunk a Közösségünk Otthona.
Mindannyian szépítgessük, vigyázzuk, tisztogassuk, kortól és feladatoktól függetlenül. Töltsünk bele gondolatban szeretetet, egészség energiát, ragyogó Napfényt még téli napokon is. Ne felejtsük el minden nap energetikailag is tisztítani magunk körül a teret: kérlek Szt. Mihály arkangyal és Fényangyalok, tisztítsátok meg lakásom minden zegét-zugát, minden helységét 100%-an MOST! Áradjon Lakásunkra és ránk az Isteni Kegyelem Fénye és Ragyogása! Köszönöm!
Sose mondjunk egymásról rosszat!
Csak pozitív szavakkal, támogatva kérjük a másikat, segítsük és támogassuk egymást!
Legyen a családtag: szülők, testvérek, férj/feleség és gyermekek fontosabbak a szívünkben, szeretettelibbek és tiszteltebbek,mint a legjobb barátaink. Figyeljünk a családi kapcsolatokra úgy, hogy el tudjuk-e a családtagokat annyira fogadni , mint a Barátainkat? Törekedjünk a folyamatos fejlődésre a szeretetben, a szolgáló szeretetben családtagjainkkal szemben!
Ez gyakran lehet lemondás, áldozat, lehet, hogy megtanuljuk uralni Önmagunkat és a ránk törő negatív szavak helyett nem mondunk semmit csak teszünk valami jót, esetleg keresünk egy jó tulajdonságot, amit megdícsérhetünk, sőt, még olyan tulajdonságot is dícsérhetünk (persze nem gúnyosan), amiben szeretnénk, hogy a Másik fejlődjön…
Ne fukarkodjunk a dícsérettel és a támogató szavakkal a Családtagok felé!
Igyekezzünk a hiányérzetünket elmondani a Másiknak, hogy alakulhasson, fejlődhessen és egyre teljesebb legyen a családi együttlét és hogy egyre boldogabbá váljunk! Éljünk meg együtt minél több örömteli élményt, csempésszünk újdonságot a hétköznapokba és a hétvégi napokba!
Csodás lenne, ha minden nap bekérnénk önmagunknak örömöt, harmóniát, boldogság és egészség energiát a Jó Istentől és éreznénk, hogy minden sejtünket, szövetünket, szervünket, teljes energetikánkat átjárja és így még sokkal pozitívabban, teljesebben tudnánk a Család felé fordulni.
Legyen első a Család!
Lehet, hogy több időt töltünk máshol, másokkal, munkahelyen, de a kicsi együtt töltött idő legyen minőségi, szeretetteli, adjunk jó szót, beszélgessünk, kérdezzük a másikat az élményeiről, a napjáról, vagy csináljunk együtt valamit közösen, akár csak teázzunk, de addig legyen a Másik fontos, fontosabb, mint Önmagunk, és fogadjuk el Őt, amennyire csak tudjuk!
Igyekezzünk minden Családtagra figyelni, rászánni egy kis időt!
Ha együtt vagyunk és beszélgetünk, a Társunk hadd legyen Önmaga (persze a tisztelet és megbecsülés keretein belül), legyen felszabadult és feltétlen fogadjuk el a megéléseit, a stílusát, örüljünk az örömének és támogassuk Őt a figyelmünkkel és elfogadásunkkal.
Örüljünk a Másik örömének!
Képzeljük és éljük meg azt, hogy ha a másik boldogabb és feltöltöttebb, élménydús programja volt, akkor az Ő öröme és harmóniája az egész családi közösséget feltölti.
Mindannyian vállaljunk Önmagunkért is felelősséget úgy, hogy rossz közérzetünkkel, feszültségünkkel nem terheljük sokáig a családi energetikát, hanem minél gyorsabban átengedve magunkon a rossz érzést, sértettséget, haragot, frusztrációt, a Többiek felé már igyekezzünk pozitív érzéseket küldeni.
Egy Családtag negativitása és rosszkedve kihat sajnos minden családtag érzésvilágára. A hazahozott munkahelyi negativitást, stresszt is próbáljuk meg még az autóban ülve kifújni magunkból (akár egy gyönyörű rózsába is belefújhatjuk negatív energiáinkat, fájdalmainkat, feszültségeinket, és lássuk, ahogy becsukódnak a szirmai és elviszi, feldolgozza nekünk/helyettünk, majd egy új rózsa jelenik meg és szeretettel várja, hogy segíthessen nekünk feldolgozni terheinketJ)
Vállaljunk felelősséget Önmagunkért és a Családtagokért!
Használjunk ki minden napot egymás szeretetére, törődésre, beszélgetésre, mert bármely pillanatban, bármikor beinthet a Nagy Karmester és továbbszólítja valamelyikünket és onnantól kezdve, bár lelkileg mindig együtt leszünk, de a fizikai test már nincs jelen és hatalmas űrt érezhetünk illetve bánthatnak a nem kimondott szavak, nem megtett simogatások, nem megélt élmények, örömök. Ekkor ezeket már nem tudjuk ebben a földi életünkben pótolni!
Szeressük egymást, amíg van rá lehetőségünk! E